Tavaly júliusban már volt repülőjegyem Bariba, de itthon is nagyon meleg volt. Jól döntöttem, hogy januárra toltam el a kirándulást.
Foglaltam szállást három éjszakára közvetlenül a szállásadótól egy Bed and Breakfast szálláshelyen a repülőtértől nem túl messze, amit gyalogosan meg tudtam közelíteni.
Nem mertem bevállalni a szokásos szállásfoglaló portálon való foglalást. Féltem egy esetleges havazás okozta járattörléstől, mely esetben az utazás meghiúsulása miatt, az első éjszaka árával megterhelik bankszámlámat.
Hó szerencsére nem volt Budapesten, Bariban pedig gyönyörű napos idő fogadott.
Nagy nehezen megtaláltam szálláshelyemet, ami egy zárt lakóparkban volt. Nem volt otthon senki. Kezdett esteledni, és ezzel a levegő lehűlni. Felhívtam a kiírt telefonszámot. Kiderült, hogy engem itt nem várnak… Persze semmi baj, a hölgy apukája fél órán belül ott lesz. Kíváncsi voltam, hogy mennyi a Dél-Olasz 30 perc. Persze egy óra! Néhány perccel a hívás után kaptam egy SMS-t a hölgytől, melyben érdeklődött, hogy valójában én hol is vagyok, ugyanis egy másik városban is van ilyen szállodájuk..! Minden jó, ha a vége jó, megjött apuka, beengedett, Ákos happy!
Másnap elutaztam Alberobellóba, ahol a világörökség részeként kúp alakú, mészkőből épült, trullónak nevezett lakóházakban laktak, laknak a helyi polgárok. Külön érdekes ezen épületek fedése, mely lapos kövecskékkel kerül megvalósításra.
Miután kicsodálkoztam magam, visszavonatoztam Bariba.
Másnapra – vasárnapra – azt terveztem, hogy elmegyek – szintén vonattal – Altamurába.
Érdekes kirándulásnak ígérkezett, egy másik régi dél-olaszországi város meglátogatása. Ami sajnos nem realizálódhatott, mivel a helyi vasúttársaságok, úgy általában, és teljes mértékben vasárnap nem dolgoznak. Kimentem a Bari Főpályaudvarra, és szembesültem a ténnyel, hogy egész nap, csak néhány Trenitalia által üzemeltetett intercity vonat áll meg itt. A pályaudvar és környéke szinte kihalt.
Így az egész napot a város templomai, és poliphalászai megtekintésével töltöttem.
A kikötő mellett jelentős területen – nem tudok jobb kifejezést – dolgozzák fel, és árulják a frissen fogott polipot az erre szakosodott szakemberek.
Ezt még én nem láttam sehol! Rázogatják lavórokban, kádakban vízben az állatokat, miközben valószínűleg „béltartalmuk” kiürül. Ezt abból lehet látni, hogy habos, zavaros lesz a víz. Azokat a példányokat, melyeket fagyasztva, vagy szárítva kívánnak értékesíteni, csapkodják a betonhoz, illetve egy mángorló fával ütik folyamatosan, mint régen a patakban mosó nők a ruhát. Próbáltam kilesni a mesterség fortélyait, de még maradtak hiányosságaim…
Harmadik nap délelőttjén megnéztem a helyi temetőt, mely az általam eddig látottak közül a legszebbek, és legkülönösebbek egyike. Majd kisétáltam a repülőtérre és hazajöttem.
Ajánlom ezt a vidéket mindazoknak, akik kedvelik Itáliát, úgy általában, és az őszi, téli, tavaszi magyar valóságból egy melegebb égtájra vágyakoznak. Mindezt kedvező árú Wizzair repülőjegy birtokában megtehetik!
